okulva az előzőből úgyis hosszú lesz. a végén úgy járok mint dávid, senki sem fogja végigolvasni a kis tapasztalataimat. JAJ DEHOGYIS DÁVID ÉN VÉGIGOLVASTAM. szóval ma elmentünk a comoi tóhoz ami egy tengerszem-féleség, 1600m magas hegyekkel körülvéve, és nagyon fura formájú, egy fordított Y, és mély is, 420m körül. george clooneynak is van háza a partján és felettébb elegáns villák meg kastélyok sorakoznak, szokásos olaszországi kellékekkel, zsalugáterek, mediterrán cserepezés, meg soksok cédrus, pálma, díszek, szép kertek stb.
mindegy, szép volt nagyon. elhajóztunk bellagioig, ami az Y szárában van, láttam csomó hidroplánt meg vitorlást, hú ez nagyon unalmas. inkább töltök fel képeket.ettem igazi gnocchit parmezánnal, paradicsomöntettel stb, és fagyiztam. hát igen, daubner ide vagy oda. úristen, ez nagyon unalmas. szép nap volt, ez a lényeg, hazafelé azon gondolkodtam, amit vikinek írogattam az indulás előtt, hogy felesleges bármin aggódni, mert valszínűleg nagyon jó lesz ez az egész utazás. csak sose voltam türelmes. holnap bemegyek az egyetemre és ráborítom elena belcredire az asztalt. ez a terv.
jaj és láttam ma egy embert, a tó közepén csónakban, pecázott, a hajó hullámai eléggé dobálták, nem nagyon zavartatta magát, vagy ilyesmi, hogy majdnem beborul, persze lehet hogy csak statiszta de mivel odavalósi azon kezdtem töprengeni mennyire durva hogy vannak emberek akik más minőségű életet élnek más díszletek között ha így tetszik, remélem értitek. az az ember kimengy hétvégén a comói tóhoz horgászni, aztán visszamegy hétfőn milanoba az irodába nyakkendősködni. persze, nálunk is le lehet menni a balatonhoz meg a tanyára, csak a comoi tó annyira különlegesen szép, fogalmam sincs mitől, hogy elkezdetem irigyelni azt hogy mindez neki semmilyen pluszt nem jelent, azaz megszokott, és számára ez az alap, ez a szépség ez az indulás. fú asszem most hagyom abba mielőtt gejl lesz, de a képet még felrakom, na az aztán iagzán gejl ránézésre, de látni jó volt. holnaptól meg beindul az életem. véletlenül bekapcsoltam a vészriasztót a hajón. próbáltam úgy tenni mintha nem én lettem volna de nagyon elpiultam és direkt nem néztem senkire. innen ez a kép és a gondolat. 
1 megjegyzés:
Na ja, csak ezekután ő miért tud lelkesedni máshol? Teszem azt a legtöbb ember rettenetesen ráizgul a hegyekre, nade kérdezgethettem én a nepáli srácokat, hogy ők mitől ájulnak el más vidékeken, náluk is a hegyek a no.1. akkor meg jobb ha otthon marad:)
Megjegyzés küldése