oriana fallaci

mondjuk szállásom nincsen még, de már sok elutasító telefonom igen, ezért elmentem és vettem egy gumicsizmát. nem mintha következetes és logikus lépésnek szeretném feltüntetni, de még mindig nem érzem magam bajban. aztán a villamosablakban megláttam egy hirdetést ingyenes oriana fallaci emlékkiállításról és el is mentem, fú erről annyira hosszan tudnék írni, és nem hiszem hogy bárkit is érdekelne aki nem olvasott tőle semmit úgyhogy kihagyom. vettem könyvet tőle, megvolt a ha meghal a nap és a levél a meg nem született gyermeknek, de most a penelopé háborúba megy is becses tulajdonom. eszeveszett jó kiállításokat rendeznek itt, nem csak néhány tárgy kirakva beriasztózva és kötél mögött, hanem egy csomó kisfilm összevágva az interjúiból, be lehetett ülni egy szobába ahol a leghíresebb interjúit felolvasták (kofi annanal, robert kennedyvel, kadhafival, lech walessával, khomeini ajatollával) és vetítették a képeket amik közben készültek, levelek fellinitől elindítva woody allenig dedikálások, képek, fordításban megjelent könyvek, használati tárgyak. rákban halt meg tavaly, és az utolsó teremben a falra vetítve "felgépelődött" a végrendelete, előtte kiállítva az összes írógépe, lehet kedves barátok, hogy mire ideértek, nevettek vagy unatkoztok de nekem ez az írónő fontos.

marco grassinak nem csak a neve fura de a szokásai is, ma bementem az egyetemre, erasmus iroda zárva, lány szalad ki belőle, utólérem, jaj nagyon siet, késében van, aztán bemegy a kávézóba, marco grassival pedig órákat kellett volna egyeztetnem de senki sem tudta hol van kb egy vagy két hete, erről is megoszlanak a vélemények. amúgy ő a tutorom vagy mim. holnap lakásokat nézek, hétvégén lehet juditnál alszom, vagy egy lány novemberig odaadná a szobáját 180 euróért, de az se old meg sokmindent. viszont nem annyira idegenkedem már mindentől ma az a furcsa érzésem támadt, hogy ebben a zűrzavarban teljesen otthon érzem magam, azaz egyezik azzal amit otthon magam körül szoktam teremteni. ja, és ma dugtak a héven a wcben, bovisa és cadorna megálló között ami 15 perc. és senkinek a szeme sem rebbent. az enyém sem. túl kimerült voltam hozzá.