sajnálom, nem azért nem írtam mert annyi dolgom lenne, hanem, mert elfáradok abban, hogy semmi sincs. gondoltam mesélek egy kicsit az itteni táplálkozási szokásokról, mert miért is ne, hiszen két napja szerelőket várok itthon, hallgatom a homlokzatfelújítást, a szomszédokat, takarítgatok ilyenek. nincs melegvíz se fűtés, kint nincs hideg de azért éjszaka már fázom. a homlokzatfelújítók szoktak kelteni, cristian, a főbérlőnk kérte, hogy legyünk hozzájuk kedvesek, nadiaval csináltam nekik kávét akkor pedig szólt, hogy ennyire ne. igazodjon ki az ember. leszámítva, hogy szemezgetnek a kiteregetett ruháink között semmi bajom velük.mindegyikőtök azt írja, hogy milyen jókat ehetek itt kint, meg fúdejajdejó dolgom van mert mennyire finom az olasz konyha. annyira nem.
kicsit unom már a tésztákat, az alapvető élelmiszerek bevásárlására tett kísérletem pedig többször kudarcba fulladt. nincs étolaj mint olyan, olíva van és persze otthoni viszonylatban olcsón, de nyilván nem ugyanaz. nincs közért, vagy élelmiszerbolt a városban. nem sorolom tovább a nincseket, más nagyon.
lakótársaim étkezési szokásai bizonytalanítottak el abban, hogy tényleg jó ízléssel esznek és főznek az olaszok. minden este együtt vacsorázunk vagy közösen főzünk vagy mindenki magának. tegnap este sara által elfogyasztott ételek a következők: egy feltűnően piros hús olívaolajjal leöntött nyers babkonzervvel és kiskanállal adagolt vajjal, némi szokásos bazsalikomos paradicsomos tészta kissé sótlanul, egy komplett darab mozzarella sajt zacskós csipszel késsel villával fogyasztva, egy banán pizzakenyérrel, záróakkordként pedig tejeskávéba mártogatott nutelláskenyér.
igyekszem nem dülledt szemekkel nézni de sokszor nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése