jószagú fogszabályzós punkok

kezdem megszokni az itteni viszonyokat. tegnap első iskolai napom tévesnek bizonyult úgy ahogy van. késve megtaláltam a termet, storia dell'arte, művtöri, ahol ezért kérdezgetni kezdtek a nagyelőadóban, mindegy, eramus studenteké a hátsó sor. itt is elmondják egyébként hogy a társadalom csúcsán helyezkedik el az építész, ezt pontosan és szó szerinti fordítsában, körbenéztem a társadalom csúcsát képező évfolyamtársakat és beszélgettem velük, mindezt az óra alatt elég pofátlanul, mert nem lehet észrevenni hogy tart. emberek ki-be, telefonok, csevej, nevetés. ma viszont nem is lepett meg annyira, hogy a belső terek építészete gyakorlat ami tartana 9.15től 19.15 ig és nem viccelek, nemhogy elmaradt hanem valószínűleg nem is létezik. hosszas teremkeresgélés után, mert úgy 15 épülettel arrébb van, találkoztam egy sorstárs török lánnyal, aki miközben próbáltuk kideríteni az elkerülhetetlent, elnézést kért hogy a nemzete elfoglalta anno a hazámat. mondtam, hogy engem nem zavar, és ittunk egy kávét amíg kinyitott az eramus iroda. a kollégiumban lakik ahol 350euro egy hónap, és konkrétan 800 eurot kap az egyetemétől. hát, ez van.
aztén kiderült hogy valaki valahol úgy döntött ne most kezdődjön a félév a laurea magistralenak hanem jövő hét szerdán. addig nincsenek is óráim. ezt egy kávézó fiútól tudom aki nem is építész henem design hallgató. az erasmus iroda nagyon sajnálja és kirakott egy félbetépett ánégyest a benti ajtóra erről a hírről. elena belcredi szerint menjek haza, a tanulmányi hivatal előtti évfolyamtársak a tengert javasolják, a fénymásolós fiú rómára voksol, a szobatársaim svájcra. a legmeredekebb tunézia volt, még nem döntöttem.
marco grassit, a tutoromat autóbaleset érte, ezért november végéig nem eléhető. biztos bosszúálló eramusos diákok keze van a dologban.