elütöttek de jól vagyok

tegnap beköltöztem a via scalvini 8ba, közben elütöttek, kiszállt egy fiatalember és megkérdezte hogy nem fáj-e a lábam, mert ugye nekem jött, mondtam hogy a karom jobban mert annyira nehéz volt a bőröndöm hogy sokszor le kellett üljek amíg a város egyik széléből a másikba elhúztam, ezer hála az akadálymentesített milanonak. úgyhogy végül jól jött ki a dolog, mert ő vitt el a házig, ugyan két utcányira voltunk de jól jött. sehol senki, lakótársaknak csak a nyomai fura így kicsit, nem is maradtam sokáig, hanem elmentem találkozni judittal, aki babákra vigyáz egy családnál, de hétvégente genovába mennek úgyhogy szabad. bóklásztunk kicsit a belvárosban aztán elindultunk egy házibuliba szociális hálót szélesíteni. sikerült is, (odaérni meg szélesíteni), így szert tettem a csíkospólós és a filozófus fiú telefonszámára, plusz néhány csináljunkbármitegyütt meghívásra egy amerikai lánytól, a nevekre viszont nem emlékszem. terese, egy német lány hívott meg minket, és fél 4ig maradtunk, a felénél mindenki levonult az utcára mert a ház alatt a milanoi liszt ferenc tér található, látnivalóan senkit sem zavart hogy nem fértek be a bárokba úgyhogy utcabál lett az egészből. nálunk aludtunk, ma elmentem sétálni a belvárosba nagyon durván kihalt vasárnap, kicsit olyan érzésem volt, hogy mindnki tudja hol kell lennie és ott van, csak én nem. iszonyatos hideg van a lakásban nem tudom hogy fogom bírni 30cm-s radiátor a sarokban, pulóverben aludtunk. galériát berendeztem, lakótársak sehol, iskola holnap, még el kell döntenem milyen órákra akarok bemenni és ki kell találjam hol tartják őket. nem annyira egyszerű. amúgy tegnap este is főleg déliekkel beszélgettem a milanoiak nem annyira nyitottak állítólag, én egyet sem ismerek. persze megkaptam hogy a politecnicora sznobok járnak és a statalesokkal kell barátkoznom, nekem mindegy. mit hallgathat egy apáca az mp3 lejátszóján? annyit látok és mindegyiknek van.