a szentlélek másik neve

.....pasticeria italiana. a tegnapi beszámolóból nem értem hogy hagyhattam ki. omlós linzertészta igazi fahéjjal készített igazi vaníliakrémmel és igazi eperrel a testet öltött szentlélek október 27én délután fél négykor a viale torino egyik mellékutcájában. én láttam.

este a porta ticinesenel voltunk ezeket a régi városkapukat sokszor beépítik a környező házakba, pont ennél egy szórakozónegyed is van meg egy villamos aminek ez az egyik végállomása a másik a via scalvini hát igen ez kétségkívül jó hír meg hihetetlen de 2ig jár éjjel. a via ticinese tele van bárokkal és autókkal mármint lenne forgalom ha hagynák szóval végtelenített ember bár aperitivo és kutyatömeg. tetszik. szegény spanyol fiú sose találjuk meg egymást a megbeszélt helyen és mindig elmondom neki telefonon hogy én a jó helyen vagyok közben nem is mert mindenből kettő van. például a loreto téri metrómegállóból de az egyik nem is az. pedig de. bonyolult kicsit. az olaszok minden téren lefúrnak tíz helyen és gigantikus labirintusokat építenek a föld alá komolyan tíz percig kell fel meg le menni hogy a megfelelő metróhoz juss a megfelelő irányban. szerintem nincsenek statikusok vagy valami furcsaság van mert mindnehol érzem a metrót mármint a legtöbb téren a legtöbb épületben kicsit berezonálnak a falak födémek. nem lep meg nagyon.

nem lehangoló ha külföldön vagy és utazási irodák ajánlatait látod mármint mondjuk végre végre megérkeztél valahova és ki vannak rakva a maldív szigetek éssatöbbi tehát olyan mintha még mindig nem a jó helyen járnál? kicsit a maci sajtos maci esete a végén visszakanyarodik a dolog önmagába mert tegnap éjjel hazafelé megláttam egy töltse-a-karácsonyt-budapest-szívében hirdetést. igazi magyar édességek, karácsonyi koncert, sissy minden mennyiségben. nem tudok dönteni.

shopping festival

és szó szerint, szombaton a rinascimento áruházban. sosem láttam még olyat hogy sorban állnak az emberek a boltok előtt hogy bejussanak de itt igen. csak az olaszok nem állnak sorban mert egyszerűen képtelenek rá mindegy hány évesek és hány kilósok löknek fel oldalba és le mindenhonnan és mindenhová. ez a belváros.

tegnap amy winehousera nem sikerült beférni helyette spanyololasz eramusos házibuliba viszont annál inkább. ma aperitivozni megyünk a naviglia negyedbe. tömören, velősen, később majd írok többet. most sietek. töltök fel képeket.

dolcsefárenyiente

......lefordítva annyit tesz hogy édes semmittevés és igazán nem akarok senkiből dobálhatnékot kiváltani különböző kezetek ügyébe kerülő nehéz tárgyakkal de ma sajnos kiderült hogy nem fogok itt csinálni semmit. azaz alkalmazkodom mert ez az ő világuk és ezt kell tennem. kicsit gyakorlatiasabb megközelítéssel megmagyarázom. azért vagyok itt hogy elkezdjem tervezni a diplomámat, és otthon befejezzem pont. de.
olaszországban a tervezési tárgyak egy évesek rendben tudom, máshol is. az első félév megkezdődik október közepétől november közepéig valamikor akkor amikor többen az oktatók közül azaz nem mindenki úgy gondolja hogy nahát szép napra virradtunk ma bemegyek tanítani. bemegyek és iszom egy kávét. a 9kor kezdődő órámra randomszerűen délután 5 felé benézek és megkérem az ott levő a helyi szokásokat ismerőket és nem ismerőket azaz öt hallgatót hogyha lehet hatvan helyett legyenek csak harmincöten mert nekem az sok de még elmennék inni egy espressot de remélem tudják hogy színházat terveztetek mert több könyvet is írtam arról hogy kell jó színházat tervezni de még egyet sem terveztem. decemberig arról fogunk beszélgetni hogy miért jó hogy van színház és mire jó a színház, miként illeszkednek egyes színházak a városszövetbe és miként nem illeszkednek, melyek a szerintem jól megtervezett színházak és melyek a nem jól megtervezettek és úgy egyáltalán ki szeret színházba járni és ha szeret színházba járni akkor melyikbe szeret és ha nem szeret akkor melyikbe miért nem szeret járni járt-e egyáltalánmár valaki színházban és ha igen mikor és miért gondolja hogy az a színház jó színház és különben is menjünk el következő alkalommal és nézzünk meg egy színházat nem tudom eldönteni hogy csak kívülről nézzük-e meg a színházat vagy belülről is de úgyis megszervezem perszehogy és certo hogy jövő héten lesz szerdán is óra és pontosan itt fogjuk abbahagyni ahol ma és ugyanitt fogjuk elkezdeni semmi gond ha nem tudod mit és hova akarsz tervezni és kell-e nálam egyáltalán színházat tervezni mert perszehogykell, nem tudom neked megígérni de előzőleg beszélgetünk róla felkészülünk a feladatra bemelegítjük az ujjainkat sok képet be is fogok hozni színházakról és kiakasztjuk közösen a falra és eldöntjük közösen mit gondolok róluk aztán január vége felé lehet hogy meg fognak születni az első skiccek attól függően mikor megyek síelni mert istenem nehéz ellenállni a hegyek közelségének de talán még szép idő lesz jövő héten bár ma esik lehet inkább elutazom hétvégén vagy szerdán genovába ott lesz egy konferencia szeretettel várok mindenkit a színházak jövőjéről lesz szó olyan előadókkal akik hozzám hasonlóan járatosak a témában pontosan nem tudnám megmondani mikor kezdődik és azt se tudok-e időt szakítani arra hogy elmenjek de ott leszek remélem önök közül is sokan van kérdés?
nekem assolutamente nincsenek már kérdéseim. holnap mozi és építszet nevű órára megyek. csodálatosan illeszkedem a hallgatói szövetbe. ugyanolyan bambán bámulok mint ők. van egy charol nevű francia barátnőm kis pöttyöket tetováltatott a szeme alá arra gondoltunk keressünk munkát. aztán arra hogy ne. aztán arra hogy bemegyünk a breraba mert azt mindketten szeretjük és iszunk egy cappuccinot. csak hogy kinézzenek. milanoban senki sem iszik cappuccinot csak a nem milanoiak mert akik igazán milanoiak csak és kizárólag espressot isznak de olyat amelyikben megáll a kanál. délután négytől este 11ig. ezért charol és én a cadorna környékén caffe macchiatot ittunk és arra gondoltunk hogy holnap az építészet és fotóra megyünk be. aztán elhatároztuk hogy mivel mindketten alapos képzést kaptunk az otthoni egyetemeinktől tartószerkezettan terén hogy megnézzük milyen itt a vasbeton. mindhárom egy időben kezdődik a neptun szerint ezért szerencsére semelyikről sem fogunk lemaradni. ezalatt marco grassi kubában heveri ki az autóbalesetét.

érdeklődés hiányában elmaradok...

...gondoltam ma, de aztán rájöttem az emailekből hogy mégis elolvassátok úgyhogy folytatom. mára megérkezett a hamisítatlan szutyokmocsok idő, és elég nagy vigyorral fogadtam. gumicsizma és én iskolába mentünk. az első tanítási nap. sajnos ellenszenves német fiúról bebizonyosodott, hogy nem véltelen az, de lengyel. és persze ugyanazokat az órákat nézte ki magának amiket én és persze nem beszél se olaszul se angolul. de fordítani kell neki. aztán a végére úgy gondoltam nem is.
a tantárgyaim laboratorio della progettazione ami komplex-szintű tervezés, plusz egy ugyanilyen belső terekből, cinema e architettura na erre nagyon kiváncsi vagyok, építészeti fotó, és bútortervezés. mármint ezek közül válogathatunk meg természetesen vasbeton és/vagy acélszerkezettan, esztétika (úgysem tudnék levizsgázni belőle olaszul), matek, éssatöbbi blabla. tegnap volt a diplomaosztás építész karon, öten pisiletek le a tetőről mindenkinek babérkoszorú a fején nagy nagy öröm itt felnőni. professzor casigliari gömböcfejű nevetgélős szakállas, felettébb szimpatikus módon mindenkit kifaggatott az életéről a kávézóban a tankörben csak nem mondta meg mi lesz a tervezendő épület úgyhogy holnap átpártolok pietro sasmionihoz azt hiszem így hívják mert ő nem a campusban tartja a kávézást hanem van a politecnico utcájában egy sokkal jobb. és színházat terveztet, holnap 3kor kiderül.
megyek a lányokkal dvdzni, és tovább bővíteni magyar szókincsüket. a cazzot felcserélték fülöpre, azaz ha valakit nem szeretünk az fülöp, és mindnekinek jó fülöpöt kívánnak, és mi a fülöpöt csinálsz és hasonlókon megy a hancúr. a világ zsiványokra és serpenyőkre osztható meg hogyvagyok tömkelegére. egyre jobban tudok válaszolgatni, érteni eddig is értettem de nem tudtam olyan gyorsan elhadarni amit akarok ahogy ők. hétvégére meghívtak san moritzba, mert sara és michela sondriobol jöttek lehet hogy hazamegyek velük, judit nemsokára hazamegy államvizsgázni. almatorta van, takonykór, torokgyík, holnap fááásztveb érkezik de úgysem hiszem el. betermeltem az egyik fallacit már, de vettem mégegyet, egy férfi. ez a címe.holnap elvileg moziba megyek designer domenicoékkal, és eldönteni george clooney mennyire marad férfias olaszra szinkronizálva, ja és elfeljetettem hogy holnapután megpróbálunk beférni amy winehouse koncertre hát igen ez kétségkívül előnye milanonak hogy minden napra több és népszerűbb fellépő jut mint a szigetre egy hétre szegény szegény kampec dolores béke poraira. jövő héten példának okáért a tokio hotel érkezik. én viszont távozom. mindenkit csókoltatok.

vasárnap négyesben

milano ízei

sajnálom, nem azért nem írtam mert annyi dolgom lenne, hanem, mert elfáradok abban, hogy semmi sincs. gondoltam mesélek egy kicsit az itteni táplálkozási szokásokról, mert miért is ne, hiszen két napja szerelőket várok itthon, hallgatom a homlokzatfelújítást, a szomszédokat, takarítgatok ilyenek. nincs melegvíz se fűtés, kint nincs hideg de azért éjszaka már fázom. a homlokzatfelújítók szoktak kelteni, cristian, a főbérlőnk kérte, hogy legyünk hozzájuk kedvesek, nadiaval csináltam nekik kávét akkor pedig szólt, hogy ennyire ne. igazodjon ki az ember. leszámítva, hogy szemezgetnek a kiteregetett ruháink között semmi bajom velük.

mindegyikőtök azt írja, hogy milyen jókat ehetek itt kint, meg fúdejajdejó dolgom van mert mennyire finom az olasz konyha. annyira nem.

kicsit unom már a tésztákat, az alapvető élelmiszerek bevásárlására tett kísérletem pedig többször kudarcba fulladt. nincs étolaj mint olyan, olíva van és persze otthoni viszonylatban olcsón, de nyilván nem ugyanaz. nincs közért, vagy élelmiszerbolt a városban. nem sorolom tovább a nincseket, más nagyon.

lakótársaim étkezési szokásai bizonytalanítottak el abban, hogy tényleg jó ízléssel esznek és főznek az olaszok. minden este együtt vacsorázunk vagy közösen főzünk vagy mindenki magának. tegnap este sara által elfogyasztott ételek a következők: egy feltűnően piros hús olívaolajjal leöntött nyers babkonzervvel és kiskanállal adagolt vajjal, némi szokásos bazsalikomos paradicsomos tészta kissé sótlanul, egy komplett darab mozzarella sajt zacskós csipszel késsel villával fogyasztva, egy banán pizzakenyérrel, záróakkordként pedig tejeskávéba mártogatott nutelláskenyér.

igyekszem nem dülledt szemekkel nézni de sokszor nem megy.

jószagú fogszabályzós punkok

kezdem megszokni az itteni viszonyokat. tegnap első iskolai napom tévesnek bizonyult úgy ahogy van. késve megtaláltam a termet, storia dell'arte, művtöri, ahol ezért kérdezgetni kezdtek a nagyelőadóban, mindegy, eramus studenteké a hátsó sor. itt is elmondják egyébként hogy a társadalom csúcsán helyezkedik el az építész, ezt pontosan és szó szerinti fordítsában, körbenéztem a társadalom csúcsát képező évfolyamtársakat és beszélgettem velük, mindezt az óra alatt elég pofátlanul, mert nem lehet észrevenni hogy tart. emberek ki-be, telefonok, csevej, nevetés. ma viszont nem is lepett meg annyira, hogy a belső terek építészete gyakorlat ami tartana 9.15től 19.15 ig és nem viccelek, nemhogy elmaradt hanem valószínűleg nem is létezik. hosszas teremkeresgélés után, mert úgy 15 épülettel arrébb van, találkoztam egy sorstárs török lánnyal, aki miközben próbáltuk kideríteni az elkerülhetetlent, elnézést kért hogy a nemzete elfoglalta anno a hazámat. mondtam, hogy engem nem zavar, és ittunk egy kávét amíg kinyitott az eramus iroda. a kollégiumban lakik ahol 350euro egy hónap, és konkrétan 800 eurot kap az egyetemétől. hát, ez van.
aztén kiderült hogy valaki valahol úgy döntött ne most kezdődjön a félév a laurea magistralenak hanem jövő hét szerdán. addig nincsenek is óráim. ezt egy kávézó fiútól tudom aki nem is építész henem design hallgató. az erasmus iroda nagyon sajnálja és kirakott egy félbetépett ánégyest a benti ajtóra erről a hírről. elena belcredi szerint menjek haza, a tanulmányi hivatal előtti évfolyamtársak a tengert javasolják, a fénymásolós fiú rómára voksol, a szobatársaim svájcra. a legmeredekebb tunézia volt, még nem döntöttem.
marco grassit, a tutoromat autóbaleset érte, ezért november végéig nem eléhető. biztos bosszúálló eramusos diákok keze van a dologban.

elütöttek de jól vagyok

tegnap beköltöztem a via scalvini 8ba, közben elütöttek, kiszállt egy fiatalember és megkérdezte hogy nem fáj-e a lábam, mert ugye nekem jött, mondtam hogy a karom jobban mert annyira nehéz volt a bőröndöm hogy sokszor le kellett üljek amíg a város egyik széléből a másikba elhúztam, ezer hála az akadálymentesített milanonak. úgyhogy végül jól jött ki a dolog, mert ő vitt el a házig, ugyan két utcányira voltunk de jól jött. sehol senki, lakótársaknak csak a nyomai fura így kicsit, nem is maradtam sokáig, hanem elmentem találkozni judittal, aki babákra vigyáz egy családnál, de hétvégente genovába mennek úgyhogy szabad. bóklásztunk kicsit a belvárosban aztán elindultunk egy házibuliba szociális hálót szélesíteni. sikerült is, (odaérni meg szélesíteni), így szert tettem a csíkospólós és a filozófus fiú telefonszámára, plusz néhány csináljunkbármitegyütt meghívásra egy amerikai lánytól, a nevekre viszont nem emlékszem. terese, egy német lány hívott meg minket, és fél 4ig maradtunk, a felénél mindenki levonult az utcára mert a ház alatt a milanoi liszt ferenc tér található, látnivalóan senkit sem zavart hogy nem fértek be a bárokba úgyhogy utcabál lett az egészből. nálunk aludtunk, ma elmentem sétálni a belvárosba nagyon durván kihalt vasárnap, kicsit olyan érzésem volt, hogy mindnki tudja hol kell lennie és ott van, csak én nem. iszonyatos hideg van a lakásban nem tudom hogy fogom bírni 30cm-s radiátor a sarokban, pulóverben aludtunk. galériát berendeztem, lakótársak sehol, iskola holnap, még el kell döntenem milyen órákra akarok bemenni és ki kell találjam hol tartják őket. nem annyira egyszerű. amúgy tegnap este is főleg déliekkel beszélgettem a milanoiak nem annyira nyitottak állítólag, én egyet sem ismerek. persze megkaptam hogy a politecnicora sznobok járnak és a statalesokkal kell barátkoznom, nekem mindegy. mit hallgathat egy apáca az mp3 lejátszóján? annyit látok és mindegyiknek van.

természetesen kihagytam

elfelejtettem hogy tettem fel végre fotókat mert van net. mindenkinek kellemesebb péntek estét az enyémnél.

via scalvini nr 8

holnap költözöm, elég sok viszontagság után. az egyetemen téptem le a faliújságról a hirdetést, konkrétan 10 percre van tőle gyalog. három olasz lány lakik ott, mindegyik politecnicos, egy építész, a másik kettőt nem tudom, az enyém a galéria. annyira megkönnyebbültem, ez volt a legneuralgikusabb pont. most már minden mindegy. csináltattam bérletet meg adószámot, ilyenek semmi izgi.
holnap megyek valahova judittal olyanok jutottak eszembe, hogy valószínűleg kellett volna hoznom mappát meg ilyenek.
elég fura, most olyan nyaralás-vége érzésem van, hogy itthagyom a hotelt, és megyek haza még veszek ajándékokat, meg ilyenek, elköltöm a maradék pénzemet, és holnap este repülök vissza. de maradok. viszont nem ijesztő már annyira.
sikerült feltölteni képeket a flickr-re kilinkeltem oldalra, mert ide nem nagyon lehet.
ja, nincs takaróm. de van már egy olasz ismerősöm akivel hétfőn kávézni fogok. meg egy német fiú akit utálok. 10 napon belül bérletem és stúdentkárdom. nagyjából kiigazodom a városban és a ciaobellák is apadnak. és az olasz kutyáktól nem félek. vagy csak nem marad rá energiám. ez az elmúlt egy hét summája.

oriana fallaci

mondjuk szállásom nincsen még, de már sok elutasító telefonom igen, ezért elmentem és vettem egy gumicsizmát. nem mintha következetes és logikus lépésnek szeretném feltüntetni, de még mindig nem érzem magam bajban. aztán a villamosablakban megláttam egy hirdetést ingyenes oriana fallaci emlékkiállításról és el is mentem, fú erről annyira hosszan tudnék írni, és nem hiszem hogy bárkit is érdekelne aki nem olvasott tőle semmit úgyhogy kihagyom. vettem könyvet tőle, megvolt a ha meghal a nap és a levél a meg nem született gyermeknek, de most a penelopé háborúba megy is becses tulajdonom. eszeveszett jó kiállításokat rendeznek itt, nem csak néhány tárgy kirakva beriasztózva és kötél mögött, hanem egy csomó kisfilm összevágva az interjúiból, be lehetett ülni egy szobába ahol a leghíresebb interjúit felolvasták (kofi annanal, robert kennedyvel, kadhafival, lech walessával, khomeini ajatollával) és vetítették a képeket amik közben készültek, levelek fellinitől elindítva woody allenig dedikálások, képek, fordításban megjelent könyvek, használati tárgyak. rákban halt meg tavaly, és az utolsó teremben a falra vetítve "felgépelődött" a végrendelete, előtte kiállítva az összes írógépe, lehet kedves barátok, hogy mire ideértek, nevettek vagy unatkoztok de nekem ez az írónő fontos.

marco grassinak nem csak a neve fura de a szokásai is, ma bementem az egyetemre, erasmus iroda zárva, lány szalad ki belőle, utólérem, jaj nagyon siet, késében van, aztán bemegy a kávézóba, marco grassival pedig órákat kellett volna egyeztetnem de senki sem tudta hol van kb egy vagy két hete, erről is megoszlanak a vélemények. amúgy ő a tutorom vagy mim. holnap lakásokat nézek, hétvégén lehet juditnál alszom, vagy egy lány novemberig odaadná a szobáját 180 euróért, de az se old meg sokmindent. viszont nem annyira idegenkedem már mindentől ma az a furcsa érzésem támadt, hogy ebben a zűrzavarban teljesen otthon érzem magam, azaz egyezik azzal amit otthon magam körül szoktam teremteni. ja, és ma dugtak a héven a wcben, bovisa és cadorna megálló között ami 15 perc. és senkinek a szeme sem rebbent. az enyém sem. túl kimerült voltam hozzá.

nincs hol laknom

nos, másik szobában ugyanabban a hotelben mert nehéz szállást találni mindehol nagyonsokadik várakozó vagyok azt hiszem. telefonáltam kérdeztem mondtam visszakérdeztem megköszöntem leraktam, mert nagyon gyorsan lefoglalják a jókat. a legszimpatikusabb egy 3as volt, két olasz egy francia, grafikus, filozófia hallgató meg művtöris. de nem hívnak vissza. sajnos nem tudok képeket feltölteni, mert annyira vacak itt a net hogy folyton ledob pedig ma voltam a legelegánsabb sétálóutcában. gucci armani prada moschino versace és társai nagyon durva mindenhol keret nélküli fotocellás üvegajtók, meg extrém kirakatok, árat egyet találtam, egy gucci nadrág mellett 3545 eurót, arra gondoltam, ez háromszorosa kb annak amit fél évre kapok. találkoztam ma judittal aki itt van szeptember óta és gyerekmegőriz, nagyon aranyos volt hétvégente szabad, és lehet hogy most befogad csak családnál lakik úgyhogy bajos. nem tudom, pánikba kéne esnem de valahogy mégsem. kezdem az úgyismegoldódikot elsajátítani és holnap megint egyetemre megyek. órákat egyeztetni marco grassival. a grasso zsírt jelent. fura neve van.

van házad a comói tónál?

okulva az előzőből úgyis hosszú lesz. a végén úgy járok mint dávid, senki sem fogja végigolvasni a kis tapasztalataimat. JAJ DEHOGYIS DÁVID ÉN VÉGIGOLVASTAM. szóval ma elmentünk a comoi tóhoz ami egy tengerszem-féleség, 1600m magas hegyekkel körülvéve, és nagyon fura formájú, egy fordított Y, és mély is, 420m körül. george clooneynak is van háza a partján és felettébb elegáns villák meg kastélyok sorakoznak, szokásos olaszországi kellékekkel, zsalugáterek, mediterrán cserepezés, meg soksok cédrus, pálma, díszek, szép kertek stb.

mindegy, szép volt nagyon. elhajóztunk bellagioig, ami az Y szárában van, láttam csomó hidroplánt meg vitorlást, hú ez nagyon unalmas. inkább töltök fel képeket.

ettem igazi gnocchit parmezánnal, paradicsomöntettel stb, és fagyiztam. hát igen, daubner ide vagy oda. úristen, ez nagyon unalmas. szép nap volt, ez a lényeg, hazafelé azon gondolkodtam, amit vikinek írogattam az indulás előtt, hogy felesleges bármin aggódni, mert valszínűleg nagyon jó lesz ez az egész utazás. csak sose voltam türelmes. holnap bemegyek az egyetemre és ráborítom elena belcredire az asztalt. ez a terv.

jaj és láttam ma egy embert, a tó közepén csónakban, pecázott, a hajó hullámai eléggé dobálták, nem nagyon zavartatta magát, vagy ilyesmi, hogy majdnem beborul, persze lehet hogy csak statiszta de mivel odavalósi azon kezdtem töprengeni mennyire durva hogy vannak emberek akik más minőségű életet élnek más díszletek között ha így tetszik, remélem értitek. az az ember kimengy hétvégén a comói tóhoz horgászni, aztán visszamegy hétfőn milanoba az irodába nyakkendősködni. persze, nálunk is le lehet menni a balatonhoz meg a tanyára, csak a comoi tó annyira különlegesen szép, fogalmam sincs mitől, hogy elkezdetem irigyelni azt hogy mindez neki semmilyen pluszt nem jelent, azaz megszokott, és számára ez az alap, ez a szépség ez az indulás. fú asszem most hagyom abba mielőtt gejl lesz, de a képet még felrakom, na az aztán iagzán gejl ránézésre, de látni jó volt. holnaptól meg beindul az életem. véletlenül bekapcsoltam a vészriasztót a hajón. próbáltam úgy tenni mintha nem én lettem volna de nagyon elpiultam és direkt nem néztem senkire. innen ez a kép és a gondolat.

atyaég

na jó, gondoltam egyszer visszaolvasom, és rájöttem, hogy elég gyorsan fel kéne hagynom ezzel a blogírással. természetesen zsilipeken keresztül lehetett bejutni az utolsó vacsorához, és 15 óra helyett negyedet lehetett bent tölteni, mondjuk elég unalmas is lenne egy idő után. látom magam előtt a sok turistát amint legyezik magukat milano térképpel és fel- felsóhajtanak hogy ó még 7 óra hátravan. hm és ha jól sejtem ez olvasva nem is olyan vicces.
idéznem kell a horoszkópomat amit átküldtek:
"Nagyon kedvező lesz a nap, ha te gyűjtöd a régiségeket. Olyan értékekre, kincsekre bukkanhatsz, amelyek révén akár nemzetközi hírnévre is szert tehetnél. Összegező tapasztalataidat érdemes írásos formában is közzétenni."
hú hát a nemzetközi hírnévről speak jutott eszembe. összegző tapasztalataim áldásos hatásáról nem vagyok meggyőződve csak muszáj valamit csinálnom itt, mert egyelőre milano jól elboldogul nélkülem. vagy csak jól leplezi.

első nap

jelzem lopott nettel egy 6os karton ásványvizen ülve írok ezért rövidre fogom. elindultunk reggel a dóm felé, ami tényleg hatalmas, és a szokásos turistaforgatag veszi körül. sose értettem hogy miért kell váosnézéshez fulladásig beparfümözni magad. minden nemzet és minden fényképezőgépmárka képvieltette magát, én pedig elég hamar eluntam a fotógyártást, ezért a hátralevőkben csak és kizárólag hülye arcot vágó szobrokat örökítettem meg, ja meg egy tök durva lépcsőt is találtam. feltöltöm őket.

aha, nem sikerül. ja de.

van egy szobor a dómban szent bertalanól, akit élve megnyúztak és

bőrét neki kellett vinnie. a hátán lóg a szakálla meg az arca meg a körmei meg ilyenek. felmentünk a dóm tetejére és amikor körülnéztem eszembe jutott amit egyszer zsusza mondott milanoról aki itt volt erasmussal, hogy kár hogy nem valamilyen folyópartra épült, mert nem lehet igazodni semmihez. oké, van a dóm, a sforza palota meg a pályaudvarok, és kb ennyi. és hatalmas.

szóval a tetőn tényleg remek.

átmentünk a scalahoz, van egy fedett sétálóutca, a világ ledrágább utcáinak egyike, mindent azaz mindent paris hiltonnal hirdetnek kb olyan szöveggel hogy gyere, ismerj meg, ne vesztegesd az időt hordd a ruháimat.

bementem a sfoza palotában a touist infoba, hogy megkérdezzem, mennyi idő átsétálni onnan a santa maria della grazie templomba, ahol az utolsó vacsora van. a nap egyetlen mókás eseménye, hogy nem tudták hol van. nem a templomot, hanem az utolsó vacsorát. azaz három ember az információs irodában elkezdett telefonálgatni hogy hol van a freskó. megmondtuk nekik. aztán bólogattak hogy 10 perc gyalog, de nem emlékeztek az utca nevére amin végig kell sétálni hozzá. soksok zsipilen kell átmenni és bent lehetsz 15 óráig és nézheted. annyiszor láttam már, de meglepett, mekkora. sok kép volt a restaurálás előtti meg utáni állapotokról, szerintem hagyhatták volna ahogy volt, alig látszanak a ruharedők, meg a lábak.

nem is tudom, merre mentünk utána, maga a templom is szép, bramante, ó igen.

még megkérdeztük két pályaudvaron, hogy mennyibe kerül comóba eljutni, vagy luganoba, holnap elmegyünk. nem is jut semmi más eszembe, csak annyi, hogy az emberek szemtől szembe gyónnak a pappal? mármint ez legális meg van ilyen? vagy az személyes tanácsadás? mert mindegyik templomban ahol ma voltam ezt láttam. és fura.

meg arra is gondoltam, milyen jó annak akinek van hite, az kicsit otthonra talál bárhol. néztem az utcán az embereket, a legellenszenvesebbekről egyből eldöntöttem hogy ők lesznek az évfolyamtásaim, nem jó ez a nagy létbevetettség emberek.

megérkezni se jobb

de legalább loptam wifit és nem kell 3,5 eurót fizetnem óránként érte azon a helyen ahol a lefoglalt szállásunk van, ami nincs, mert ugye olaszokról van szó, jelen esetben 60 év körüliről, aki közölte, hogy tévedtünk amikor úgy gondoltuk érdemes felvinni a 21,5 és 19,87 kilós (mire jó a reptéri mérleg) bőröndöket a negyedikre mert itt ma nem alszunk. mondtam, hogy de, sőt.
remek lehetőség úgy feleveníteni a nyelvtudást, hogy ketten beszélnek az emberhez két nyelven de mindenki magából kikelve.
amúgy pityergős utolsó családi telefonok, és repülőút, olasz osztálykirándulás közepén, nem tudom, annyira lehangolt vagyok hogy inkább lefekszem. a szoba büdös, megnézem mit látok ha kinézek az ablakon.
...
megnéztem.semmit.tralllallaa.

elutazni.....

.....nem annyira jó dolog. mert megy a bömbi, és nem is hiszitek el mennyire. mert a majdegyszermilanoból most lett úgyhogy kicsit szomorúan indulok, és nem hiszem, hogy magyarázkodni kellene. a végén a hűdejólesznekedottokból is elegem lett, mert akkor is, elmenni rossz, mert az elmúlt másfél hét bebizonyította, hogy nekem igazából nagyon jó itthon. sőt.
túl jó.
úgyhogy köszönöm mindenkinek aki elviselt ezen a héten és keresett és tudom hogy pofátlanság a részemről ez a szomorúság, mert fogjam be én elmegyek és ti maradtok, de most akkor sem a legjobb.
azért igyekszem majd beszámolni itt, ennek a fő oka, hogy mérhetetlenül lusta vagyok emaileket írni, nem mintha nem tenném majd meg azt is de ki tudja.
egyszerűen mindent itthagyni ami megszokott, amiben kiismerem magam egy kicsit dermesztő és hiába vártam erre elég régen a heti rohangálás és ügyintézés után nem nagyon maradt lelki kapacitásom olyan egyszerűnek tűnő dolgokhoz mint utoljára megetetni a macskát. persze magyarázhattam neki, hogy nem leszek egy darabig, nem hiszem, hogy elvárható tőle, hogy megértse, főleg egy olyan macskától aki ha fel akar ugrani az ágyra melléesik.
nincs kedvem nagybetűket írni, ájemszorri, ez van.
úgyhogy pityergések közepette bepakoltam na jó ez se igaz, és holnap megyek. van mobilom mártinak hála, 00393887595591 é még mindig legalább igeidő rejtély nade mindegy majd senkit nem idézek olaszul.
mindenkit csókoltatok, és kellemes életet kívánok távollétemben, valószínűleg én fogok a legtöbbet nevetni magamon meg azon amiket írok, de legalább az életem törvényeihez igazodik.
megyek, mert még nem mértem le a bőröndömet. mondjuk nem is merem. jó éjt.