2008. június 19., csütörtök

zsofi dolgozik






ilyeneket csinalok, persze artlantisos, gyerunk maxos koveket ide! egesz bekes napom van, azt hiszem uj fonoki baratno van kilatasban de ki van vasalva az inge futyureszik es jokedvuen sot nyajasan mosolyog ami dermeszto. el is ugrott fagyit hozni addig feltoltok egy ket munkat. kisse kinos hogy tisztan kiveheto a "samponos mosas" a legutolson de csak azt irtam a googleba hogy narancssargas. matol lesz furdonk tegnap volt radiohead koncert amire el is mentem illetve melle, mert oktober ota probaltam jegyet szerezni de meg befolyasos es/vagy buzi mindenkit-ismero ismerosoknek es baratoknak sem sikerult. elotte pedig fent emlitettekkel koltottem el egy hangos meleg vacsorat. piszkos vagyok es nyugos, a cipo feltorte a labam, az egyik kutya belekapott a bucsuajandek pizsamaszaramba, christian pedig mindig elfelejti hogy hozza jarunk pisilni es egyre kenyesebb a joszomszedi viszonyunk. tegnap a gyereke macijai kozott aludt amikor fogat mostam ma reggel majdnem puceran kavet fozott. nadia tegnap kidobta a fogkefeinket lattam hogy konnyes volt a szeme. nem lehet ilyet csinalni lanyokkal.

2008. június 17., kedd

szar volt

hétvégén dugulás volt nálunk, így indul. de sok tapasztalat szűrhető le belőle bár rossz emlékeket idéz a szűrni szó. elmesélem.
pénteken lehúztam de feljött, nem a miénk azaz az enyém, hanem a felettem lakó ellenszenves armanis fiúé. aztán már akkor is jött ha nem húzott senki semmit. ilyenek vannak. majd megjelent a főbérlőnk kisvécéjében. az armanis fiú mexikói vacsorája utáni kaki töretlenül haladt a házban és bukkant fel majdnem mindenhol.
de az ehhez hasonló megrázó események fűzik a szomszédi viszonyt oly intimmé amilyenre sosem kívántam. pénteken a gyanús vödrömmel 11kor becsöngettem az alsó szomszédhoz kiszínezve ha jól sejtem élete könyvének utolsó lapjait hogy pisilnem kell. 86 éves és megengedte. azóta többazör is. szombaton nadia megkérdezte hogy aludhat-e a galérián velem. vasárnap a konyhai mosogatónkban pisi állt, hétfőn már a padlón is.
amikor megjöttek a szerelők elkérni fejenként 135 eurot elkérni a semmiért (néggyel szorozd) akkor már könyörögtünk a felettünk lévőnek (az ellenszenves büdibabos) hogy ne használja a wct. éjjel fél egyig takarítottunk azt hiszem túlzás nélkül, gumicsizmában hisztérikusan fertőtlenítőt szórva szanaszét, amikor a csészementesített csőböl egy használt koton ugrott a fürdőpadlónkra. a helyzet komikuma, hogy a nem várt vendég már nem okozott akkora hisztériát mint őt megelőző társai, sőt, visongva nevettünk felette, kismalac módjára. beleraktam egy nejlonzacskóba, és bekopogtam ma-itt-valaki-bepukizotthoz hogy kösz, de már van ilyenünk.
nem értékelte pedig szerintem tök jópofa voltam.
mára visszaállt a rend csak fürdőnk nem lesz egy hétig de christianhoz járhatunk cserébe, élmény lesz, két kutyája van és eddig sem sikerült őket kizárnom a dolgaimból egyszerűen követnek. miért kérdem én?
pisiltél már két kutyaszempár kereszttüzében? komolyan zavarba hozó.
na ez van emésszétek a híreket kedveseim, csak ne az én padlómon kössön ki a végeredmény.

2008. június 9., hétfő

gyors focihírek

mást csinálok de ezt megosztom. nekünk nem jön be sehol az olasz holland meccs, sőt, ki is maradnánk belőle az enyéimmel ma estére de lehetetlen. elég kinyitni az ablakot , azt sem kell, az amúgy nyugodt bovisa kifordult önmagából. körpanorámás teraszunkon élőben követhetjük az eseményeket. nyugodt családapák teljes étkészleteket hajigálnak ki az ablakokon. focibarátok bőgnek az erkélyeken. nadia ököllel az asztalra csap. közvetítés tévéből és tévék elől. kommentek mindenhonnan. barátok sírós hangú telefonja.
itt még botrány lesz. inkább baj. olyan országban ahol senki sem próbál meg uralkodni magán, egészen biztosan.

2008. május 22., csütörtök

ora puoi raccontarlo a tutti

nem jut eszembe csak sok pocsék megszólítás.
hazavisszaeljöttem megint milánóba, a száz centis galériámon behúzott nyakkal mostoha körülmények és szobatárs között írom e sorokat.
nagyon nagyon jó volt megint otthon, kapcsolatom bankóval úgy tűnik, mégsem hiábavaló idegcinca, mert megérte akárhogyis, látni és hallani titeket és persze hallatni a saját hangomat, hömm nem utolsó sorban. rájöttem, hogy ami itt bosszant, hogy sokszor bele sem kezdek az elmesélésbe ha hiszitek ha nem, mert sajnos még mindig nem tudom a peridodo ipoteticot jól eltalálni, mindegy, szóval sokszor azt érzem, itt kissé korlátos a kis személyiségem. aztán most az is leesett, hogy nem az, hanem más, és sajnos az is, hogy haza se vihető, pedig jó lenne. fura ez, de a tegnapelőtti milyenfényképekethozzakki-aminélkül-mostmár-sehovasetöbbé közben a kezembe akadt zita idézetgyűjtögetős idejéből egy fecli, amin az állt, hogy ahány nyelven beszélsz annyi ember vagy, és elnevettem magam hogy az én életem mindig klisésedik, de lefogadom hogy a tietek is.
a visszaúton megismerkedtem egy lánnyal, és az az elég szokatlan, na jó, teljesen újszerű érzés fogott el valakivel kapcsolatban hogy tükörbe nézek. késés késés késés és késés focifejűek kiabálnak aztán isznak aztán hánynak aztán isznak aztán innának elveszik tőlük beverik a fejüket majd alszanak. de az eddigi legjobb ideutam, elmeséltük egymásnak az életünket.
mózi csík szemekkel várt, most érzem csak, hogy mennyire hiányzott. a főnökömről mindezt nem tudom elmondani, arra volt kíváncsi, anyukám nem akarja-e hogy hazamenjek. mindenkinek elképzelhetetlen ebben az országban, hogy a családom nélkül egyedül élek itt. mindenki fura dolgokat sejt a háttérben, és mivel semmilyen érzelmüket nem tudják leplezni, mindig felhúzott szemöldökkel kérdezik, hogy akkor mikor megyek férjhez az olasz barátomhoz. töprengtem és úgy öt vagy hat év múlva. hátha addig visszaheterul andrea. vagy majd ha legalább egy szeletet utólértem abból amit hajtok. túl fennkölt lenne így abbahagyni úgyhogy írok mindenféle általánosságot általában ezek szoktak érdekesek lenni: esik hétvégi tenger ugrani látszik helyette giovanna (megendelőnő) szombat este 6kor be kell vásárolnom kifizetnem a fastwebet megszerelni a biciklipedálom csináld-magad-verziós központban. nomeg az emberek. otthon hagytam másodszorra is egy lekvárt, ugyanazt az üveget, ugyanúgy odakészített állapotában. pedig cseresznye. végigolvasom. a legjobb szó a fecni. fecni fecni fecni fecni leírva is tetszik. megyek, nadia sír.

2008. május 9., péntek

mostanában nincs kedvem írni majd fogok addig nézegessétek a képeimet

néha nehezen nyílik

ez a személyes kedvencem



monza dzvumm dzvumm dzummm



ez parma

ő a kicsi fiam matic

ő magda barátnő
ez mózika lába
ez pedig a csücsörítése





ez az én lábam
szeretnék pofátlanul barna lenni de nem megy


ez a kedven fotóm
meg ez


az élettársam lábfeje
és pofija....
ujjacskái...hiába ez szerelem


ez is az minden második hónapban lemeszelik. most megyek majd jövök micsoda parádés befejezés nem?

2008. április 6., vasárnap

olívabogyó fesztivál

kicsit összevesztem fabio novembrevel, és az utolsó sarokig kitakarítottunk nadiaval. mózinak van lakása, és motoroztam. nagyjából ezeket lehet elmondani a visszatérést követően. a munka szokásos, a kis irodában könnyen válik nélkülözhetetlenné az ember, tekintve hogy amikor a főnököm dühös, és telefonál, az összes kezébe kerülő tárgyat eldobja, én pedig előre eldugom mindet, ami nehezen pótolható. plusz egyedül én tudom megszerelni a kávéfőzőt, ami nélkül megáll az élet, és mindenkit csüggedten hazaküldenek, ahogyan az pénteken történt.
voltam design konferencián a corriere della sera főhadiszállásán kedden, alessandro mendini, és fabio novembre részvételével. a végén egészen baráti hátbaveregetős szokásos ordibálós hadonászós hangulat uralkodott el a teremben, és elvitatkoztunk egy kicsit az árakról, a design szükségességéről, és megfizethetőségéről a fent említett patás ördöggel. mindenesetre nevetve sok sikert kívánt az életemhez, és kíváncsian várja a munkáimat. hmm, azokat én is.
szerinte a design az egyediségben rejlik, amit meg kell fizetni éssatöbbi. nem tudom. szerintem desing az, amikor egy asztalnak százhetvenöt lába van amikor négy is elég lenne.

2008. március 29., szombat

hazajöttem egyszer oda egyszer ide

mindenkinek köszönöm az otthoni hetet. annyira sűrű volt mint a barcklekvár és minden ami belefért az annyi amennyi meg se történhet egy hét alatt. most megyek a sok kétes hajlamúval diskurálni kicsit. mégegyszer.... nagyon jó volt nagyon szerencsés vagyok komolyan.

2008. március 15., szombat

közepesen jó fáradt híreim vannak


bogaraim, három napi munka után a következőket szűrhetjük le
1. a főnököm ellenszenves és irgalmatlanul sokat beszél
2. az egyetlen kollegámnak nem esett le hogy beszélek olaszul úgyhogy pofátlanul az orrom előtt kezdett rólam és a kis szervezetemről beszélni az egyik barátjával telefonon. gyorsan csináltam egy kávét és leöntöttem vele.
3. megrendelő claudia az a fajta nő aki miközben beszél ösztönösen a kezem ügyébe kerülő legnehezebb tárgy után kutatok.
lakások, temetők belsők meg belsők meg belsők meg olyan összegek egy kádért székért vagy asztalért hogy mindig elírok egy két nullát a kimutatásokban. átszámolni meg már vagy egy fél éve nem. úgyse hinném el.

2008. március 10., hétfő

jó híreim vannak


készen lettünk a piaccal de nem aludtunk egy hétig és meghalt a számítógépem béke poraira. 30ast kaptunk rá viccesmókás az itteni osztályzás, mert nagyjából 1,5 percig tartott a prezentáció, de mindenért kárpótol a patás ördögként emlegetett asszisztensünk lelkesedése hogy ő ilyet még nem látott. nem tudom, furák ezek.
holnap az utolsó vizsga, restauráció, és szerdától dolgozni fogok egy belső ép. irodában akik meglepő és váratlan fordulattal budapestre terveznek szóval haza kell majd látogassak művezetni drágájaim ez pazar!
bezártuk magunkat a lakásba úgyhogy ki kellett másszak a makettel az ablakon leeresztett a biciklim kereke miután 20 percet töltött rajta nico nem értem hiszen 40 kiló. valamiért nem centrifugál a mosógépünk, michela elkezdett dolgozni, a ferré modelljeit öltözteti és csodálkozik amiért folyton szipognak. esik fúj a szél és holnapután dolgozni kezdek holnap vizsga sok a dolog de hazamegyek húsvétkor egy katalánnal a hónom alatt aki kicsit fél mert azt mondtam hogy kecskéket tartunk a lakásban és báránykákat és különben is budapest nincs messze csernobiltól pláne hogy tankok vannak az utcán és pottyantós csak a kert végében heti egyszer és pacalt nyomunk le mindenkinek a torkán unikummal. jó móka lesz, örvendjetek nekem ti is, huszonkettedikén megyek.

2008. március 1., szombat

de, teszek említést a bacikról

kedd óta lázas vagyok köhögök fáj a tüdőm el kéne mennem orvoshoz csütörtökön tervleadás pénteken fotóleadás és restauráció vizsga, a héten állásinterjúk, én pedig a galériáról sem bírok lemászni egy teáért.
ezek vannak. feltöltök még képeket. annyi van az akváriumról hogy inkább hagyom. mindegyik buborékos.

2008. február 27., szerda

arról hogy mi volt mi van és mi lesz vagy nem lesz

nem tudom mikor megyek haza nem tudom kapok-e munkát nem tudom hogyan fejezzük be a tervet jövő hét csütörtökre nem tudom hogy mi lesz velem holnap, holnapután, egy hét, egy hónap, fél év múlva, hol leszek és ott mit csinálok és azt sem tudom, hogy ez zavar-e.
a kapunyitási pánikra hatásos ellenszernek bizonyult a cukkinis sült tészta ricottával, egy három órás beszélgetés andreuval és a lakótársaival, a szobám és a fejem csinosítása, a biciklim megolajozása, egy aszpirin cé, kispajtások látogatása, egy az isteni johnny deppel díszített vanity fair megvásárlása, és thunderclap newmann something in the air című számának újbóli és újbóli és újbóli és újbóli meghallgatása. nem a nyál lávizindeéér ha valakiben ez a fura ötlet felmerülne.
kilinkelek ezt azt ilyesmiket keresek és találok néha. nézz balra.

2008. február 10., vasárnap

szükségszerűen rámtört szummázás

ismételten rámtört közlési vágynak engedve írok. pihenős focimeccses hétvége után kettesben nadiaval végigolvasgattam a régi bejegyzéseimet és mennyi minden változott azóta atyaég.
kiigazodtam, kiismertem megszerettem, jó itt. nagyon nagyon.
semmi sem idegen, és senki sem az. az elején bosszantott hogy nem látom ugyanazokat az arcokat egy nap, hogy nem tudom eldönteni, ki mivel foglalkozhat, és mennyi idős, éssatöbbi. most pedig itt-ott összefutok ezzel-azzal, fel-felismerek már látott embereket minden megszokott minden ismert.
a képet nem én csináltam tehát hmm hmm lopott de híven tükrözi a biciklis közlekedési viszonyokat milanoban. azaz macskakő és villamossínek. üdítő testmozgás naponta.
ma piknikeztünk a sforza kertjében sok barát, sok ismerős, sok kutya.
nem tudom, mennyivel vagyok előbbre de hogy jó hatással van rám ez az egész, az biztos.
életigenlek megint, és nehezen múlható felül az élmény, amikor a pirosnál (ha megállok) kiszól a roppant szimpatikus fiatalember a ferrarijából hogy szívesen elcserélné a bringámra. haha soha.
most volt a carneval ambrosiano, milanoban 4 nappal később mint olaszország más részein, rengeteg konfetti még az üzletekben is, meg ez a hülye fújható műhószerű cucc, mindenhol és mindenkin. fiúk- lányok, fiúk- fiúk, lányok- lányok, kiszedett szemöldökök, vagy fenékig raszták,
guccik vagy h&mek, biciklik vagy ferrarik, 20euros szórakozóhely belépők vagy belógások, bevándorlók vagy helyiek, katalánok vagy spanyolok és mi lenne ha sürgősen abbahagynám?
lélegezzünk fel, megteszem. kérek leveleket. kérek kérek kérek. nekem ide. emaileket, egy két sort kedveskéim, arról, hogyan telnek a napok, és mennyi a kenyér.