2008. február 8., péntek

aki szétverte genovát a g8on álljon fel és menjen a sarokba

régóta nem jelentkeztem elsősorban ijesztő családi események másodsorban visszajelzés hiányában de tudom vizsgáztok síeltek és tárgyakat vesztek fel nekem, kristóf hálám jeléül ételt kapsz, ezt már kitaláltam.
a hét eleje esősre sírósra és vásárlósra sikeredett, nóri volt meglátogatni, és mohaéésáfrány-felfedező túrát tenni, lelketápolni, és katalán omlettet enni. elég nehéz szívvel engedlek el titeket innen, és egy újabb bömbi előtt inkább témát váltok.
tegnap gondolatelterelésből és amúgyis felkeltem 7kor és egy máltai fiúval karöltve elmentem genovába. és még vissza fogok menni. pavia, comoi tó, bergamo milano teljesen mindegy, én ilyen jó városban még sosem voltam. este 7ig gyalogoltunk konkrétan az egészet bejártuk, és ha meg akarnám fogalmazni hogy mi az amiért beleszerettem véglegesen, az az, hogy az egész várostanszék asztalt csapkodva buktatná meg az egészet. autópályák és vonatvágányok alul-felül-és oldaljárókban, középkorra ráültetett renzo piano házak, megközelíthetetlen tengerparti ótvar ronda halfeldolgozó-és rakodóüzemek, hatalmas tengerjárók, 34cm-s (lemértem) sikátorok végig festett homlokzatokkal, és mindez egy domboldalon. mintha csak én terveztem volna! az a fajta káosz, amiben felettébb jól érzem magam.
minden bátorságomat összeszedve bementünk a tengeri akváriumba hogy megnézzük a cápákat. szeretném leszögezni hogy a kárpát medence közepén a nagy fehér cápától rettegni igen megalapozott félelemnek tűnik. és azt is hogy hangosabban visítottam egy három éves ovis csoportnál, ami nem vet túl jó fényt rám, tekintve hogy négy darab dundi fogatlannak tűnő két méteres állat úszott unottan egy akváriumban egyéb halakkal kísérve. de haladok haladok, és egész jól tűrtem az összes bemutatott kétéltűt, fókát, ráját, neon és tűzhalat mert nagyjából 3 óra végigérni az egészen. a kultúrális különbségekről pedig annyit, hogy mialatt kezdtem rosszul lenni a halszagtól, a máltai fiú megéhezett eközben.
úgyhogy ettem polipot és szardellát, nem tudnám megmondani milyen a polip vagy szardellaíz mert leöntöttem egy liter olívaolajjal és citrommal meg egy espressoval. de nem volt rossz.
éjjel értünk haza, és a mai haditerv a fülbevaló csináltatás amire az itteni életem összes főszereplőjét megkértem már, hogy kísérjen el de valahogy senkinek nincsenek kötélből az idegei mostanában.

1 megjegyzés:

vpiros írta...

még genovai képeket:)
további sok mosolyt!