a hét eleje esősre sírósra és vásárlósra sikeredett, nóri volt meglátogatni, és mohaéésáfrány-felfedező túrát tenni, lelketápolni, és katalán omlettet enni. elég nehéz szívvel engedlek el titeket innen, és egy újabb bömbi előtt inkább témát váltok.
tegnap gondolatelterelésből és amúgyis felkeltem 7kor és egy máltai fiúval karöltve elmentem genovába. és még vissza fogok menni. pavia, comoi tó, bergamo milano teljesen mindegy, én ilyen jó városban még sosem voltam. este 7ig gyalogoltunk konkrétan az egészet bejártuk, és ha meg akarnám fogalmazni hogy mi az amiért beleszerettem véglegesen, az az, hogy az egész várostanszék asztalt csapkodva buktatná meg az egészet. autópályák és vonatvágányok alul-felül-és oldaljárókban, középkorra ráültetett renzo piano házak, megközelíthetetlen tengerparti ótvar ronda halfeldolgozó-és rakodóüzemek, hatalmas tengerjárók, 34cm-s (lemértem) sikátorok végig festett homlokzatokkal, és mindez egy domboldalon. mintha csak én terveztem volna! az a fajta káosz, amiben felettébb jól érzem magam.
úgyhogy ettem polipot és szardellát, nem tudnám megmondani milyen a polip vagy szardellaíz mert leöntöttem egy liter olívaolajjal és citrommal meg egy espressoval. de nem volt rossz.
éjjel értünk haza, és a mai haditerv a fülbevaló csináltatás amire az itteni életem összes főszereplőjét megkértem már, hogy kísérjen el de valahogy senkinek nincsenek kötélből az idegei mostanában.
1 megjegyzés:
még genovai képeket:)
további sok mosolyt!
Megjegyzés küldése