2008. július 31., csütörtök

utolsó napjaink virágának gyümölcsének szüretelésekor hullajtott könnyek


gondoltam hogy még gejlebb legyen az amúgy is szívbemarkoló, átváltok daniel steelbe. lám lám kiürült a város, a lakás, hűtő, iroda, könnyzacskók viszont telnek, az emberek vízhiányos állapotig bömbiznek titokban. szép lassan szállingózott el mindenki úgy érzem magam mint aki a bentlakásos iskolában kényszerült maradni a karácsonyi szünetben eltekintve a szúrós füllesztő kánikulától. miről írjak? általánosságok: élet bedobozol kamionra rakat elküld bőrönd megtölt szoba kiszortíroz irodai plotter elad személyes sérelmek egyensúlyozása anyagi jólét megteremtése kánaán eljövetele végett. nem hétköznapi: most indulnék azonnal gyalog haza valamiért rámtört de nem akarok hazamenni nem akarok ittmaradni és nem akarok elmenni sehova megmozdulni se nagyon. ez így kompletten és hullámokban érkezik napszak időjárás és éhségérzet függvényében.
feltöltök képet a pakolás közbeni állapotokról az öblítőtől balra én vagyok.

Nincsenek megjegyzések: