elmentem majd jövök: május 2008

nem jut eszembe csak sok pocsék megszólítás.
hazavisszaeljöttem megint milánóba, a száz centis galériámon behúzott nyakkal mostoha körülmények és szobatárs között írom e sorokat.
nagyon nagyon jó volt megint otthon, kapcsolatom bankóval úgy tűnik, mégsem hiábavaló idegcinca, mert megérte akárhogyis, látni és hallani titeket és persze hallatni a saját hangomat, hömm nem utolsó sorban. rájöttem, hogy ami itt bosszant, hogy sokszor bele sem kezdek az elmesélésbe ha hiszitek ha nem, mert sajnos még mindig nem tudom a peridodo ipoteticot jól eltalálni, mindegy, szóval sokszor azt érzem, itt kissé korlátos a kis személyiségem. aztán most az is leesett, hogy nem az, hanem más, és sajnos az is, hogy haza se vihető, pedig jó lenne. fura ez, de a tegnapelőtti milyenfényképekethozzakki-aminélkül-mostmár-sehovasetöbbé közben a kezembe akadt zita idézetgyűjtögetős idejéből egy fecli, amin az állt, hogy ahány nyelven beszélsz annyi ember vagy, és elnevettem magam hogy az én életem mindig klisésedik, de lefogadom hogy a tietek is.
a visszaúton megismerkedtem egy lánnyal, és az az elég szokatlan, na jó, teljesen újszerű érzés fogott el valakivel kapcsolatban hogy tükörbe nézek. késés késés késés és késés focifejűek kiabálnak aztán isznak aztán hánynak aztán isznak aztán innának elveszik tőlük beverik a fejüket majd alszanak. de az eddigi legjobb ideutam, elmeséltük egymásnak az életünket.
mózi csík szemekkel várt, most érzem csak, hogy mennyire hiányzott. a főnökömről mindezt nem tudom elmondani, arra volt kíváncsi, anyukám nem akarja-e hogy hazamenjek. mindenkinek elképzelhetetlen ebben az országban, hogy a családom nélkül egyedül élek itt. mindenki fura dolgokat sejt a háttérben, és mivel semmilyen érzelmüket nem tudják leplezni, mindig felhúzott szemöldökkel kérdezik, hogy akkor mikor megyek férjhez az olasz barátomhoz. töprengtem és úgy öt vagy hat év múlva. hátha addig visszaheterul andrea. vagy majd ha legalább egy szeletet utólértem abból amit hajtok. túl fennkölt lenne így abbahagyni úgyhogy írok mindenféle általánosságot általában ezek szoktak érdekesek lenni: esik hétvégi tenger ugrani látszik helyette giovanna (megendelőnő) szombat este 6kor be kell vásárolnom kifizetnem a fastwebet megszerelni a biciklipedálom csináld-magad-verziós központban. nomeg az emberek. otthon hagytam másodszorra is egy lekvárt, ugyanazt az üveget, ugyanúgy odakészített állapotában. pedig cseresznye. végigolvasom. a legjobb szó a fecni. fecni fecni fecni fecni leírva is tetszik. megyek, nadia sír.