kicsit összevesztem fabio novembrevel, és az utolsó sarokig kitakarítottunk nadiaval. mózinak van lakása, és motoroztam. nagyjából ezeket lehet elmondani a visszatérést követően. a munka szokásos, a kis irodában könnyen válik nélkülözhetetlenné az ember, tekintve hogy amikor a főnököm dühös, és telefonál, az összes kezébe kerülő tárgyat eldobja, én pedig előre eldugom mindet, ami nehezen pótolható. plusz egyedül én tudom megszerelni a kávéfőzőt, ami nélkül megáll az élet, és mindenkit csüggedten hazaküldenek, ahogyan az pénteken történt.voltam design konferencián a corriere della sera főhadiszállásán kedden, alessandro mendini, és fabio novembre részvételével. a végén egészen baráti hátbaveregetős szokásos ordibálós hadonászós hangulat uralkodott el a teremben, és elvitatkoztunk egy kicsit az árakról, a design szükségességéről, és megfizethetőségéről a fent említett patás ördöggel. mindenesetre nevetve sok sikert kívánt az életemhez, és kíváncsian várja a munkáimat. hmm, azokat én is.
szerinte a design az egyediségben rejlik, amit meg kell fizetni éssatöbbi. nem tudom. szerintem desing az, amikor egy asztalnak százhetvenöt lába van amikor négy is elég lenne.
